Robi gyakran irigykedve nézte azok életét, akiket már születésükkor "aranybölcsőben" ringattak.
Már az egyetemen szembesült azzal, micsoda szélsőséges társadalmi és gazdasági szakadék választja el tőlük az ő világát. Nem mintha bárki is lenézte volna vagy elutasító lett volna vele. Sokszor hívták olyan bulikba és partikra, amelyek fényűző világa az elutasítás tapintható jelei nélkül is figyelmeztették arra, milyen messziről is jött.
Nagyratörő ambíciókat dédelgetett magában, olvasmányai alapján életét Stendhal "Vörös és Fekete" hősének, Julien Sorel életéhez érezte hasonlatosnak.
A coach, akivel dolgozott, maga is jól ismerte ezt az irodalmi hőst és annak törtető, feltörekvő, de eleve bukásra ítélt sorsát.
A hosszú távon életképes, reális célok és pozitiv életpéldák (pl. Churcill, Obama) megismerésének irányába terelte Robit, aki néhány száz oldalnyi életrajz-irodalom és a példaképek fontosságának felismerése hatására maga érzett rá, hogy reális önértékelésére épitve, autonóm, felnőtt személyiségként kell továbblépnie a múltból hozott kisebbségi érzésein és elegánsan túltenni magát kimondatlan sérelmein.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése