Robi rendkívül tájékozott és széles látókörű ember volt, a környezetéhez képest hamar átlátta a problémákat, és mindig azonnal meg is mondta, az adott helyzetben mit kell tenni. Önmagát segítőkésznek érezte, de meglepetéssel tapasztalta, hogy a környezete kedvetlenül és elutasítóan fogadja brilliáns javaslatait.
Ez nagyon zavarta, mivel számára igen fontos volt, hogy a környezete elismerje azt, hogy lám, megint ő mondta meg a tutit. Robi nem is leplezte, hogy mindez mennyire fontos a számára, rendszerint éreztette, sőt ki is mondta azt, hogy lám már megint ő adja a megoldás kulcsát. Ha valamikor nem fogadták meg kéretlen tanácsait, és utólag kudarcot vallottak, Robi fontosnak tartotta megemlíteni, hogy persze lám, ő megmondta, de nem figyeltek rá. Az ilyen helyzetek sértődötté is tették, ezután napokig passzivitásba bukolózott; amikor tudott volna segíteni, szándékosan, dacból elhallgatta a fontos információkat, hadd lássa a világ, mire mennek nélküle.
A feszültség közte és környezete között egyre nőtt, ezért coach segítségét vették igénybe.
A munkatársakkal végzett 360 fokos visszajelzés azt mutatta, hogy környezete Robit rejtetten, de agresszívnak látja, aki mindig mindenkit le akar győzni, aki soha nem hallgat meg másokat, aki állandóan fényezi önmagát.
Ha hírt közöl, azt nem az információ megosztásáért teszi, hanem hogy a hírvivő (önmaga) fontosságát hangsúlyozza. Amikor ez nem működik, akkor passzivitással reagál - szintén saját nélkülözhetetlen szerepét hangsúlyozva.
Ez a szerep azonban rendkívül negatív szerep, így Robi az elismerés helyett, amire vágyott, csak sorozatos elutasításban részesült.
A coach segítségével képes volt kialakítani saját visszafogott, mások egoját tisztelő és elfogadó hozzáállását,és stílusát, amellyel már nem legyőzni akart másokat, hanem az együttműködést építette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése